Prológus

Furcsa,hogy 19 évesen már az eljegyzési partira készülök.Furcsa lenne,ha ezt egy átlagos lány
mondaná.Viszont én nem vagyok az.Amióta az eszemet tudom,hercegnőként neveltek.Ilyenkor az embereknek a kényelem,palota,báli ruha és még ehhez hasonló jut eszébe.Ám ez egyáltalán nem igaz.A palota talán az egyetlen jó az egészben.Mindig mosolyogni kell,mindenkihez illedelmesen kell hozzá szólni.Általában báli ruhát kell viselni itthon,viszont ha kimegyek az utcára "csak" szoknyát kell.És most felmerül benned az a kérdés,hogy ennek mégis mi köze van ennek az eljegyzéshez?A szüleim amikor megszülettem,eldöntötték,hogy amikor betöltöm a tizennyolcat,férjhez adnak Anglia királyához.Nos,életemben talán kétszer találkoztam vele,de már most utálom.Ma lesz az eljegyzésünk amit roppant nem várok.Rokonságommal reggel indulunk Rióból Londonba.De térjünk is át a ma reggelre.Rettenetesen rosszul keltem.A hajam úgy állt a fejemen,mint egy fészek.Még én is megijedtem a saját tükörképemtől.Bementem a fürdőbe,és feltettem magamra egy minimális sminket.A hajamat kifésültem.Fogalmam sem volt,hogy mit kezdjek a hajammal,így átbaktattam sógornőmhöz.Szerencsére nem volt messze,így hamar oda értem.Beinvitált a szobába,ahol úgy látszik csak ketten vannak.Ő és a drága keresztlányom,Lisa.Lisa 3 éves,de most éppen alszik.

-Jó reggelt Sasa!-köszöntött becenevemen-Mi járatban ilyen reggel?-kérdezte.

-Jó reggelt!Tudod,nem tudom mit kezdjek a hajammal.És amúgy is lassan indulok szóval te is felkelhetnél-elmosolyodtam,majd ő felült az ágyban.Egyáltalán nem amúgy nézett ki mint én reggel.Sima bőr,már csak sminkelnie kell,és egyenes haj,amit már csak meg kell fésülnie.Egyáltalán nem volt ideges,velem ellentétben.

-Sasa,nyugi.Nem lesz semmi baj.Mindenben melletted leszünk-ölelt meg.

-De ki nem állhatom!És ma elfog jegyezni!Én ezt nem akarom-sírtam el magam.Megnyugtatóan átölelt.

-Hidd el!Először én is utáltam a bátyádat.Figyelj...Tudom,hogy ez most nehéz lesz neked.19 évesen férjhez menni,elköltözni messze a családodtól,de ilyenkor gondolj ránk!Mi mindig melletted leszünk.Nyugodj meg!-nyugtatott.Letöröltem könnyeimet,majd felé fordultam.

-Köszönöm.Nos,mielőtt még anyám bejön,és így lát meg minket,szerintem előzzük meg az ordibálást és inkább öltözzünk fel-mosolyogtam rá,mire ő bólintott.

-Viszont a sminkedet is újra kell csinálnom,hiszen elsírtad!-kezdte el a sminkemet.Mivel a ruhám lila lesz az utazásra,ezért egy olyan árnyalatú szemhéj púdert,egy halvány szájfényt és enyhe pirosítót vitt fel az arcomra.És azért kell kiemelnem,hogy ez csak az útra lesz,mivel az eljegyzésre mást kell viselnem.A hajamat simán behullámosítottuk,és már csak a ruhába kellett belebújnom.Én készen voltam.Kate,egy teljesen más fazonú ruhát húzott.Kicsit vissza fogottabb,de az elvárásoknak megfelel.A haját egy kontyba fogta,sminkjét sem vitte túlzásba.Lisat felébresztettük és amíg én felöltöztettem,addig Kate megcsinálta a hajába rakott pár virágot.Megnéztem a telefonomon,hogy mennyi az idő.8:30.Pont időben.Lesiettünk az étkezőbe,ahol már a szüleim vártak.

-Sarah!Kislányom.Gyönyörű vagy-köszöntött anyám-Már csak egy valami hiányzik-rátette a tiarát a fejemre.

-Köszönöm,anyám.Jó reggelt apám-illedelmesen köszöntem neki,egy meghajlás kíséretében.

-Lányom!Várod már az eljegyzést?-kérdezte.Légy erős Sarah.Nem szabad olyat mondj,amiért megsértődik.Mondd ki.

-Már nagyon várom-hazudtam mosolyt erőltetve az arcomra.

-Rendben.Hamarosan indul a gépünk-fejezte be mondandóját édesapám,azzal távoztunk a helyiségből.Beültünk a hatalmas limuzinba,és elindultunk a reptér felé.Magángéppel fogunk utazni,így nem kellett sokat várnunk,be is ült az egész rokonság a gépbe.Nagyiéktól kezdve az unokatesóimig itt volt mindenki.A gép lassan felszállt,az út 4 órát vesz igénybe.Elfoglaltam a helyem,és azon gondolkodtam,hogy egy hónap múlva férjhez megyek.Férjhez megyek egy számomra vadidegenhez.Az út gyorsan elment,mire feleszméltem,már a londoni repülőtéren voltunk.Ahogy kiléptünk,egy csomó fotós,riporter várt minket.Elsősorban engem.A szívem a torkomban dobogott,ahogy leszálltam a gépről.Azonnal meg is rohant egy csomó riporter.Gyerünk Sarah.Mosolyogj és hazudj a szemükbe.

-Jó napot!Igaz e a hír,hogy maga lesz Zachary herceg újdonsült menyasszonya?-tette fel a kérdést.

-Igen,ma lesz az eljegyzésünk-mosolyogtam.

-Az örömapától megszeretném kérdezni,hogy pár fotós és kamerás bemehet-e a helyszínre?-fordult apámhoz.

-Természetesen!Egy kamerás,egy fotós és egy riporter.Semmi több!-jelentette ki apám,majd beléptünk a hatalmas kastélyba.
-Felség,elvezetem a szobájához!Ott nyugodtan elkészülhet 12:00-kor az étkező előtt várjuk-elvezetett a komornyik a szobámhoz,ahol már minden elő volt készülve.El sem hiszem,hogy ez is el jött.Más lányok ugrándoznának örömükben,ha a helyemben lennének!Én meg majdnem elsírom magam...Lehet,hogy most örülnöm kéne?Annak kéne örülnöm,hogy elcseszem az életem?Nem tudom...Tarts velem,ha érdekel az én történetem...Az én nem mindennapi történetem...Ha érdekel,hogy egy tizenkilenc éves lány férjhez megy egy vadidegenhez...Kukkants bele egy hercegnő,nem minden napos életébe!Ez vagyok én.Sarah Adelaina May hercegnő...