1.rész-Eljegyzés

A szobában már minden elő volt készítve.Levettem aznapi ruhámat,majd felhúztam egy köntöst és "Ismét egy királyi esküvővel fogunk gazdagodni.Sarah hercegnő és Zachary hercegnek hamarosan esküvője lesz".Jaj,de jó!De nem tudtam tovább gondolkodni,ugyanis a következő pillanatban kopogtak.
vártam a szolgákat.Bedőltem a megrakott ágyamra,és gondolkoztam.A mai napon eljegyzem magam Zacharyvel.Mindenki azt hiszi,hogy ő a tökéletes pasi,mert kedves,okos és még jó képű is.Ahogy a szülei nem látják,átvált bunkó üzemmódba.Hihetetlen,hogy mekkora paraszt!Túl sokat nem tudok róla,csak annyit,hogy minden lányt megfektet,majd tovább lép.És nekem vele kell együtt élnem...Ahogy megházasodunk,anyjáék elköltöznek egy kisebb palotába,így mi  ketten fogunk itt élni.Annyira idegesít,hogy ez ellen nem tudok tenni semmit.Ha akarom,ha nem.Biztos vagyok benne,hogy holnapra,már mindenhol mi leszünk.Már látom is magam előtt a szalagcímet:
-Tessék!-kiáltottam ki.A következő pillanatban,egyszer zúdult be mindenki.Egy lány a sminkemet készítette,egy fodrász pedig a hajamat.A ruhámba két ember is segített,hogy ne rontsam szét a "remekművet".Bele bújtam halvány rózsaszín ruhámba,majd oda álltam a tükör elé.Más lányok,most ugrándoznának örömükben,de én nem.A tiarámat felhelyezve,kiküldtem őket a szobából.Leültem az ágyamra,és a kezembe vettem a telefonom.Rengeteg értesítésem jött.Instagramon mindenhol megjelöltek,facebookon gratulációkat küldtek.Hihetetlen,hogy egy nap alatt már ennyien értesültek az eljegyzésünkről.*Kop-Kop* Az istenét már neki,ki lehet az?Nagy nehezen oda mentem és kinyitottam.Az ajtófélfának támasztva ott állt Ő.Zachary herceg személyesen.Már vagy 5 éve nem láttam.És való igaz,nem mondhatom csúnyának.
-Kisasszony!-hajolt meg illedelmesen.
-Zachary!Mi járatban vagy itt?-még mindig műmosolyt erőltetve figyeltem őt.
-Ugyan már!Nem kell itt a hablatyolás.Mindketten tudjuk,miért vagyok itt-roppant nem kedvesen szólt hozzám Zac.
-Sajnos...Már most elegem van belőled-vágtam fancsali képet.
-Cica,még lesz ebből úgy 50 éved-viccelődött velem.
-Először is,nem Cica,hanem Sarah!Másodszor pedig indulhatnánk?
-Gyere!-ragadott karon,és konkrétan lehurcibált a földszintre.
-Minek sietünk ennyire?-förmedtem rá.
-Tudod,2 perc múlva kezdődik az ebéd-mutatott rá az órára.
-Csak mosolyogj!-mondtam neki mielőtt beléptünk a terembe.Ahogy kinyitódott az ajtó,kamerások,fotósok vettek minket körül.Mindketten tettük az ártatlant,mintha annyira szeretnék ezt az egészet.Elfoglaltuk az asztalfőnél a helyünket.Elkezdtünk enni,ám a következő pillanatban Zac felállt.Először nem esett le,hogy mit is csinál,de aztán "boldogságot" erőltettem arcomra,és felálltam.
-Kedves családom,ismerőseim!A mai nap számomra egy nagy forduló pont az életemben.Rettenetesen vártam már ezt a pillanatot,hiszen a mai napon,megkérem életem szerelme kezét.Kedves William király!Szeretném átvenni lányát.Ígérem vigyázni fogok rá,és törődni fogok vele.Alig várom már,hogy egy hónap múlva,már Mrs.Blonde-ként hívják őt-letérdelt elém-Sarah,szeretném össze kötni veled az életem,amíg a halál el nem választ!Hozzám jönnél feleségül?-tette fel a nagy kérdést.Komolyan,ha nem ismerném még én is bedőltem volna neki.Persze mindenki tudja,hogy ez csak színjáték.
-Igen-ugrottam nyakába,hogy hiteles legyen ez az egész.Ráhúzta az ujjamra a gyűrűt,majd vissza ültünk a helyünkre.Édesapám felállt a helyéről és figyelemre várva elkezdett beszélni.
-A napot kint folytatjuk az udvarban,ahova most számos herceget és hercegnőt hívtunk meg!Ti fogjátok kiválasztani,hogy kik lesznek a koszorúslányok.Utána egy esküvő szervezés,majd végül bepakolunk nektek közös hálószobátokba-fejezte be mondandóját George király (Zac apja).Na jó!Az még úgy oké,hogy a mai napomat ezzel kell töltenem,na de az,hogy már egy szobában is aludjunk?Na ez már sok.Nyugalom van.Kibírod.Mosolyogj.Emlékezz Sarah.Egy hercegnő mindig mosolyog,vidám és illedelmes.
-Indulhatunk?-kérdezte édesanyám.Bólintottam.Belekaroltam Zacbe és elindultunk.Olyan jó az illata.Jézusom!Miket gondolok én?Ő egy bunkó,emlékezz.De akkor is.Nem!Na jó.Hagyjuk.Nem szerethetek belé.Úgyis csak kihasználna.
-Felség!Megérkeztünk.Kérem,üljenek le oda-zavarta meg gondolat menetemet a komornyik.Bólintottam,majd a többiek otthagyva minket leültünk,és vártuk a "jelölteket".
-Figyi!Tudom,hogy utálsz,de az esküvő szervezésben nem lehetnénk boldogak?Hiszen egyszer van ilyen ünnep az életben-fordultam Zac felé.
-Rendben Cica-megforgatva a szemem fordultam a lap felé.Az egyik királyi testőr belépett,majd elkezdtük a "meghallgatást".Csak a jókat válaszd ki,de a többieket óvatosan utasítsd el.
-Emily Jenett Olsen,Anglia-lépett be az első.Haja dús és göndör volt.Szőke tincsei válláig értek.Ruhája egy egyszerű A vonalú,türkiz ruha volt,felül csipkés résszel díszítve.Sminkjével nem volt semmi baj,egy bőrhibát sem lehetett látni.
-Szia!-köszöntötte Zac-Miért szeretnél jelen lenni az esküvőn?-tette fel a kérdést.Igen,mindenkinél ezt az egyetlen kérdést kell feltennünk.
-Rettenetesen felnézek rátok,és szeretnék jelen lenni ezen a nagyszerű eseményen-ne már,ez sablonos duma.Megrázta a fejét,majd folytatta-Tudom,hogy egyáltalán nem ismertek,de eddig elzárva éltem a külvilágtól.Szeretnék végre élni!Ha most beválasztotok,akkor lehet,hogy életre szóló barátságokat köthetünk.Az első mondatot meg felejtsétek el!Az sablonos...De amit az előbb mondtam,az igaz volt-fejezte be mondandóját.Láttam a szemében,hogy igazat mondott.
-Köszönjük szépen Emily-mosolyogtam rá,majd ő távozott-Én ő hozzá ragaszkodok-súgtam oda Zacnak.
-Most az egyszer egyet értek veled-azzal felírta a lapra.Összesen kettő nagyot választhatok,ebből már csak egy maradt.Okosan dönts Sarah,okosan.
-Paul Alain Delon,Franciaország-lépett be egy fiú.
-Szia!Miért szeretnél jelen lenni az esküvőnkön?-mosolyogtam rá.
-Hát,igazándiból itt derül ki,hogy kivel kell leéljem az életem.Higgyétek el,nem egyszerű elvennem egy számomra teljesen idegen lányt.Igazándiból az élet ízét még meg sem ismertem.Nem a legmegfelelőbb módja,de itt legalább nem a szüleim fognak irányítani!
-Köszönjük-búcsúzott el tőle Zac.-Na,én meg Ő rá voksolok-mondta nekem.
-Egyet értek-pacsiztam le vele,miközben ráírtam a nevét a papírra.És csak jöttek,jöttek,de egy normálisba sem botlottunk.Vagy egy pchiopata volt,vagy pedig sablonos dumát mondott.1 órája itt ülünk már,de még kell 2 ember.2 nagy és 2 kicsi.De a kicsik azok már megvannak.Az én keresztlányom,és Zac húga lesz a rózsa szóró.És még mindig a nagyoknál tartunk.
-Zac,én ezt már rettenetesen unom-nyafogtam.
-Nyugi van a bugyiban-próbálta elviccelni az egészet.
-Honnan tudtad,hogy az van rajtam?-nevettem vele együtt.Ám én ezt csak viccnek szántam,viszont ő nem.
-Nem vagyok benne biztos.Megnézhetem?-mosolygott kajlánul.
-Seggfej-bokszoltam bele a vállába.
-Christian Krakenbürger,Belgium-lépett be beszélgetésünket megzavarva a következő "alany".
-Szia!Miért szeretnél eljönni az esküvőnkre?-fordultam felé kedvesen.
-Őszintén?Nem tudom...Csak szeretnék végre tényleg élni.És az is lehet,hogy itt találom meg életem szerelmét,de az is lehet,hogy még barátokat is szerzek-fogta rövidre mondandóját.
-Köszi-indult el kifelé-Írjuk föl,mert esküszöm,soha nem fogunk végezni-idegeskedett Zachary.
-Oké-nevettem.
-Iliana Martínez,Spanyolország-jött be a következő lány.
-Szia!Miért szeretnél eljönni az esküvőnkre?-kérdezte a mellettem ülő srác.
-Imádom az esküvőket az tuti.És tudjátok milyen az,ha az apátok egy folytában elnyomás alatt tart?Ők nem jöttek el velem idáig,így hát szabad vagyok.22 évig be voltam zárva a kastélyba-Őszíntén mondva,mindenki azért jön ide,mert végre szabad akar lenni.Egyedül én nem leszek szabad.Egyedül én fogom elkötelezni magam.De nem is akármeddig.Nem egy hétig,vagy pár évig.Hanem örökre elkötelezem magam...